A paleón túl – Tudatosan egy minőségibb életért
A paleón túl könyv 2013-ban készült és eredetileg egy paleo szemléletű sportkönyvnek indult, végül egy komplex, tudományos ismeretterjesztő kötet lett belőle. Szerettem volna összeszedni a természeti népek sportolási szokásait, amiből következtethetünk arra, hogyan és milyen formában lenne érdemes a modern embernek is mozognia.
A mai diéta káoszban azt is érdemes felkutatni, hogy a természeti népek (vagy az ősember) milyen étrenden voltak/vannak és ehhez milyen sportteljesítmény társul. Élsportolóként és biomérnökként én is kerestem az ideális táplálkozást a mindennapokra és a teljesítmény maximalizálására, így a saját, addigi tapasztalaim is megosztom a könyvben. Akkoriban sokat konzultáltam Kanyó Dénes, világjátékok győztes és világbajnok búvárúszóval, az ő tapasztalatai is sokat segítettek jobban összefésülni az elméletet a gyakorlattal, így az ő élményei is megtalálhatóak a könyvben.
Sok kérdésemre nem találtam választ a hagyományos táplálkozás, sporttáplálkozás témájú írásokban, de még az akkoriban terjedő paleo szemléletben sem, ez további kutatómunkára sarkallt. Így akadtam rá dr. Jack Kruse, amerikai idegsebész munkásságára, akitől rengeteget tanultam és igyekeztem továbbadni a könyvben, rövidített formában. Általa egy óriási szintlépés következett be, egy igazi „kvantumugrás”, az addigi biokémiás szemléletmódról áttértem a kvantumbiológia alapú gondolkodásra. Ha van elérhető és részletesebb magyarázat az emberi anyagcserére, az élővilág működésére, akkor miért is ne lépjünk tovább?
A kvantumbiológia szintjén – a „csupán” biokémiás gondolkodás helyett – nem csak a sejtekkel, hormonokkal szénhidrátokkal, zsírokkal foglalkozunk, hanem szubatomi szinten, elektronok, protonok, fotonok viselkedését is jobban megérthetjük az emberi szervezetben. Mellesleg, jó pár évtizeddel ezelőtt, már Szent-Györgyi Albert is úttörő kutatója volt a témának. Ebből a szemléletből kiderül, hogy érdemes a mitokondriumokra, a sejtjeink energiatermelő szervecskéire jobban fókuszálnunk, ahol a tápanyagok hasznosításának utolsó lépései zajlanak, hogy aztán munkavégzésre alkalmas energiát, valamint vizet, hőt és szén-dioxidot kapjunk. Kiderül az is, hogy az anyagcserénk szempontjából nem csak a táplálkozás az egyetlen bemenet, hanem számolni kellene egyéb környezeti hatásokkal is, mint a hőmérséklet, fényviszonyok, elektromágneses környezet (elektroszmog).
Ami számomra a legizgalmasabb felfedezés volt, az a hideg hőmérséklet és az emberi anyagcsere viszonya. Az elmélet szerint képesek vagyunk alkalmazkodni a hideghez és a téli mínuszokban vagy a jeges vízben is komfortosan létezni, sőt, ennek még pozitív egészségvédelmi hatása is lehet, ha okosan csináljuk!
Na, de haladjunk fejezetről-fejezetre, miről is szól röviden a könyv!
A természeti népek életmódjának megfigyeléséből rengeteget tanulhatunk. Ha a táplálkozási szokásaikat nézzük, akkor látható, hogy több százezer éve halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. Vagyis azt eszik, amit az adott földrajzi helyen, az adott évszakban le tudnak vadászni vagy össze tudnak gyűjtögetni. A természeti népek az állati eredetű táplálékokat preferálják a növényekkel szemben, az arányok persze nagymértékben változnak az éghajlattól függően. A sarkköri népek szinte csak állati eredetű táplálékokat esznek (hús-zsír-belsőség, esetleg tej), míg az Egyenlítő felé haladva egyre nagyobb arányban jelennek meg a szezonális zöldségek, gyümölcsök, méz.
Sok bizonyíték található arról, hogy az ember a kétlábra emelkedést és az agyméretének a növekedését az omega-3 zsírsavakban gazdag tengeri ételeknek és (csontvelőnek) köszönheti. Ez a tápanyagcsoport nagyobb hangsúlyt kaphatna a modern táplálkozásban. Az omega-3 zsírsavak speciális fizikai-kémia szerkezete lehetővé teszi az idegrendszerben a fény és az elektromos egyenáram egymásba alakítását, ami nélkülözhetetlen egy fejlett idegrendszernél, mint amilyen az emberi agy szuperszámítógépe is.
A modern világban a fejlett mezőgazdaságnak és logisztikának köszönhetően azonban felhígult ez a természetes táplálkozás és akár a magyarországi tél során is ehetünk narancsot vagy papaját. Ez sem éppen természetes, de talán még mindig jobb, mint az újonnan megjelent finomított, feldolgozott élelmiszerek, üdítőitalok melyek fogyasztása hosszútávon sokféle anyagcsere betegséggel hozható összefüggésbe (lásd. elhízás, cukorbetegség, allergiák stb.).
A természeti népek mozgási szokásai is eltérnek a modern emberétől. Ők a mindennapos túlélés miatt mozogtak, időnként nem is keveset és elég változatosan, pihenőnapokkal tarkítva. Szemben a mai emberrel, aki leginkább az esztétikumért vagy egy sportági teljesítmény maximalizásáért mozog. Az emberi váz- és izomrendszer a több százezer éves evolúciós útja során tökéletesedett arra, hogy képesek legyünk naponta sok-sok kilométert sétálni vagy akár futni is. Gyorsan sprintelni vagy lassan órákig kocogni, fára mászni, nehéz tárgyakat emelni-cipelni, célbadobni kővel vagy lándzsával és a többi. Mindezt mezítláb vagy vékony talpú, kezdetleges lábbelikben. Tehát különbség van a mai emberek esetében mozgásminőségben és mennyiségben, valamint a lábbeli a fajtájában is.
Aki szeretne új ingereket bevinni az edzéseibe, annak érdemes közelítenie az ősi mozgási szokásokhoz. Akinek pedig a modern sporthoz vagy ülő életmódhoz köthető mozgásszervi panaszai vannak, valószínűleg magyarázatot fog találni a természeti népeknél, miért is jutott el idáig és hogyan tudja visszafordítani a problémáit.
A hideg alkalmazkodáshoz kapcsolódva, érdekes megfigyelés, hogy pl. az ausztrál aboriginalok gond nélkül alszanak kint a szabadban, nulla fok körüli hőmérsékleten alig bármivel is takarózva. Vagy a dél-amerika yaghan nép, akik szintén igencsak alulöltözve élik a mindennapjaikat a csípős, hideg, szeles éghajlaton. Ők is emberből vannak, vajon mi lehet a titkuk?
Az állatvilágban is találtam egy-két érdekességet. Egyrészt a hidegtűrésükkel, másrészt a regenerációjukkal kapcsolatban is szuper tudományos kutatásokra, könyvekre bukkantam. Az egyik leghíresebb úttörő kutató ebben a témában, Robert O. Becker, aki többek között a szalamandrák csonkított végtagjainak regenerálódását tanulmányozta és felfedezte a biológia félvezetés, egyenáram jelentőségét, ami az emberben is működik!
Az első fejezet után már kapisgálhatjuk, hogy sok minden kimaradt a biológia könyvekből, pedig a legtöbb biofizikai, kvantumbiológiai tudás már több évtizede elérhető lenne. Rövid betekintést nyerhetünk a mitokondriumok működésébe és legfontosabb funkcióikba, valamint az élő szervezetekben található víz különleges fizikai-kémiai tulajdonságaira is.
Az „élő” víz más, mint a hétköznapokban megfigyelhető folyadék, gőz vagy jég halmazállapot. Egyfajta folyékony kristályként lehet elképzelni (lásd. tojás fehérje), rendezett rétegekben, a jég és a folyadék halmazállapot között. Mindez a fehérjéink szomszédságában tud kialakulni és szükséges hozzá a mitokondriumokból származó ATP molekula a fehérjék megfelelő szerkezetének kialakulásához, hogy kapcsolódhasson hozzá a víz. Tehát nem mindegy, milyen hatékonysággal zajlik az energia (ATP) termelés a mitokondriumokban. A terület nagy kutatói Gilbert Ling és Gerald Pollack csapata.
Továbbhaladva a kvantumbiológia és az emberi anyagcsere rejtelmeiben, fontos felfedezés a leptin hormon, mely kulcsfontosságú az energiaháztartásban és az agy-zsírszövet közti kommunikációban. Itt egy újfajta magyarázatot kaphatunk pl. az elhízásra vagy a cukorbetegégre. Ha nincs rendben a leptin hormon jelzése, akkor a szervezet nem fog jól gazdálkozni a bevitt, tárolt és leadott energiákkal. A leptin hormonnál bekapcsolódik a cirkadián ritmus jelentősége is, a hormonjaink elválasztása alapvetően napszaki ritmusban történik (kivéve pl. egy stresszhelyzet esetén a kortizolt, adrenalint). Ha nem érzékeljük megfelelően a nappalt és az éjszakát (kevés napfény, sok mesterséges fény, éjszakai életmód…), akkor előbb-utóbb káosz lesz a cirkadián ritmusban, leptin jelzésben és más hormonok szintjében is. Innentől nem csoda, hogy megjelentek a civilizációs betegségek a modern életvitellel, mesterséges fénykörnyezettel.
Külön fejezetet kapott a „hideg”, mert úgy gondoltam igencsak érdekes biológiai, történelmi háttere van, ami nem igazán van köztudatban. Egy eléggé logikus teória szerint, a 65 millió éve történt nagy meteorbecsapódást a Yucatan félszigetnél leginkább az északi vagy déli hideg éghajlatokon éldegélő vagy éppen hibernált állapotban lévő emlősök élték túl, valamint a szárnyas, repülni képes fajok. A kiváló hidegtűrő képességgel rendelkező emlősök leszármazottja az ember is, és az evolucióban a túlélést elősegítő géneket nem szokták a kukába dobni, tehát az emberben is ott lehet a hideghez való alkalmazkodás képessége.
Hogy miért nem tapasztalja ezt a legtöbb modern ember és kénytelen rétegesen felöltözni télen és jól befűteni otthon? Ahhoz, hogy előhozhassuk a DNS-ünkből ezt a hidegprogramot, szükséges a környezeti stimulus, vagyis a rendszeres hideghatás! A gyakorlatban ez a hideg vizekben való fürdőzést és az őszi-téli időszakban kevés ruhában kinti időtöltést jelenti. Korábban én is használtam télen a nagykabát-sapka-sál-kesztyű kombinációt, aztán ahogy megismerkedtem a hideg elméletével és elkezdtem gyakorlatozni is vele, 1-2 hónap után már képes voltam órákig sétálni, biciklizni pólóban, rövidgatyában a téli mínuszokban! Nem fáztam meg, nem fagytam meg, teljesen komfortosan tudtam így létezni, ami igencsak meglepett és kitágította a komfortzónámat.
A főszereplők ebben az anyagcserefolyamatban is a mitokondriumok, ahol az UCP fehérjéken keresztül elkezdünk több hőt termelni és beindul az UCP-ben gazdag, barna zsírszövet termelés, valamint a remegés mentes hőtermelés. Érdekes és hasznos gyári tulajdonságunk, igaz?
A biológiai elektromosság, elektroszmog témaköre is igencsak érdekes lehet a mélyebb magyarázatokra kíváncsiaknak.
Az állatok vagy a természeti népek nem hordanak cipőt, főleg nem elektromosan szigetelő műanyag talpúakat, így szinte folyamatos elektromágneses összeköttetésben vannak a földfelszínnel. A földfelszín és a természetes vizeink negatív töltésűek. A földelésnek elnevezett jelenségen keresztül (amikor szabad bőrfelülettel érintkezünk a természetes, vezető helyszínekkel), elektronokat tudunk felvenni. Ennek kutatások alapján is sok egészségvédelmi előnye van, pl. stresszcsökkentés (kortizolszint, cirkadián ritmus optimalizálás), gyulladáscsökkentés, vérsűrűség optimalizálás, stb.). Érdemes tehát akár minden nap több-kevesebb időt tölteni mezítláb a fűben, talajon, kinti vizekben fürdőzni.
Ha megvannak a sejtjeink, sejtszervecskéink biofizikai, bioelektromos működésére a magyarázatok, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezetünk elektromágneses tereinek a hatásait. Itt jön képbe a modern világban megszaporodott elektromos berendezések, hálózatok elektroszmog hatása. Van, ami kevésbé avatkozik be, és van, ami jobban és fontos az időtartam, távolság, az egyén aktuális egészségi állapota is. Az orosz kutatók már jópár évtizede publikáltak a témában és napjainkban is sok tanulmányt, könyvet lehet felfedezni a túlzott mobiltelefon, vezeték nélküli hálózat használat ártalmas hatásairól. Az elektroszmoghoz lehet sorolni a mesterséges világításokat is (a kék fény tartománnyal az élen), melyek megzavarják a normál cirkadián ritmust, csökkentik az esti regenerálódásban fontos melatonin hormon szintjét.
Örkény után szabadon, rövid, egyperces egészségtippek is kerültek a könyvbe. Itt kitérek pl. arra, hogy miért jobb a guggoló helyzetben való WC-zés a modern ülő változat helyett. Műtétek körüli táplálkozáshoz, vitaminkiegészítéshez is olvashatók tippek a gyorsabb regenerálódás érdekében. A fogszuvasodás cukorbetegség szerű probléma, és a cirkadián ritmussal is összefüggésben lehet.
Úgy gondoltam, sok biofizikai alapismeretre kell előbb ránézni, mielőtt a táplálkozásról beszélnénk, különben megmaradunk a túlságosan leegyszerűsített, ámde sokszor félrevezető magyarázatoknál. Bármilyen táplálékot veszünk magunkhoz, végül a mitokondriumokban hasznosítjuk elektronok, protonok, fotonok formájában. Ebből a szempontból több energia termelést tesz lehetővé az úgynevezett ketogén anyagcsereállapot, a szénhidrátalapú működéshez képest. Egységnyi zsírból háromszor, akár négyszer annyi energiát tudunk nyerni, mint szénhidrátokból, ami gazdaságosabban tudná fedezni az alapvető életfunkcióink energiaigényét. A sportban, maximális teljesítmény, sorozatterhelés esetén azért meg lehet a szerepe a szénhidrátoknak is. Érdemes megismerkedni a ketogén diéta (magas zsír-alacsony szénhidrát) fogalmával, elméletével és időnként, legalább szezonálisan beilleszteni az életmódunkba.
A fejezet végén néhány recept ötlet is található, melyeket az ember számára optimális ételeknek tartok. Persze bátran lehet rajtuk itt-ott módosítani és továbbiakat felfedezni egyéni ízlés szerint.
Sportolóknak mindig is fontos lesz a táplálkozás, hogy a legjobb teljesítményt tudják kihozni magukból. A sporttáplálkozás fejezetben utánajártam az akkori ketogén és alacsony szénhidráttartalmú étrendek sportteljesítményre vonatkozó kutatásainak, könyveinek. A szénhidrátos dogma megdőlni látszik, nemcsak ezzel az üzemanyaggal dominálva lehet magas teljesítményt elérni, hanem a magas zsírtartalmúval is. Sportágtól, versenyszámtól, felkészülési időszaktól, egyéni egészségi-edzettségi állapottól függ, hogy kinek, melyik ajánlott inkább.
Összefoglalva, A paleón túl könyv egy új szemléletmód, továbblépés lehet azok számára, akik szeretnék komplexen értelmezni a testi egészséget tudományos alapokon, a hétköznapokba könnyen beilleszthető gyakorlati tippekkel együtt.
